...Tegnap egy Sri Lankai barátommal (Ranjannal) voltunk egy roma gyüliben. Ranjan hirdette az igét, én fordítottam.
30 perc volt Ranjan igehirdetésére, mert még más szolgálók is jöttek utánunk. El is mondott pár egyszerűnek tűnő mondatot,mint, hogy ISten szeret, IStennek semmi nem lehetetlen, ISten képes meggyógyítani, ISten képes megáldani, meg , hogy Jézus itt van velünk a teremben és cselekszik.
Ám ahogy az Ige is mondja:
Ésa. 55,10-11 Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: |
Így lesz az én Igém, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és áldott lesz ott, ahová küldöttem. |
Aztán egyre jobban kezdte az Úr használni Ranjant. Először megkért egy nőt az egyik sorban, hogy álljon fel. Ranjan elmondta, hogy a feje tetején kínzó fejfájása szokott lenni (a nőnek) ,meg ilyen-olyan lelki baja. A nő elkezdett sírni, mivel telitalálat volt.
Aztán mondja Ranjan, hogy van a teremben egy hölgy (amúgy összesen kb 60-an voltak) akinek a bokában fájdalma van. Aztán rá is mutatott a nőre. A nő pedig bólogatott, hogy igaza van Ranjannak.
Utána egy másik emberhez beszélt, és megmondta, hogy amikor elkezdi olvasni az igét mindig rájön a fejfájás meg sötét felhőket lát maga előtt. Az a személy is bólogatott hogy jól mondja.
Utána hirdette tovább az igét, volt még egy két ember akiről speckón megmondta hogy mi a baja,és bátorította őket, hogy bízzanak Istenben és mindjárt imádkoznak értük és minden rendben lesz , ha hisznek.
Végezetül mondott pár szót a félelemről, és mondta hogy van itt még egy fiú meg egy lány akik nagyon félnek valamitől. Oda is fordult feléjük, majd megkérte őket, hogy jöjjenek ki ők is a többi "pácienssel" együtt, hogy imádkozhassunk értük. Ki is jött szépen mind a 10-en, kivétel az utolsó fiút. A többiek még nem tudták kiaz, mivel nem mutatott rá Ranjan sem, meg nem is jelentkezett a srác, de én láttam az egyik gyereken, hogy ő a mi emberünk.
Amikor kijöttek, imádkoztunk értük. Mindegyiknek volt valami komoly baja, és annyira éreztem, hogy tényleg ott van az Úr Jézus és Ő fogja most meggyógyítani őket, hogy fel sem merült bennem hogy akár egyik csoda is ne történne meg. Olyan lazán éreztem magam (pedig régen nem szerettem sok ember előtt beszélni) ,hogy akár egy kávét is meg mertem volna ott inni, amíg a többiek gyógyulnak. :)
Ranjanék imádkoztak a helyi szolgálókkal együtt, én fordítottam, Jézus cselekedett.
Megérintette az embereket, azok sírtak, aztán mindegyik meggyógyult. Örömmel könyvelték el, hogy az Úr csodát tett velük.
A végén pedig visszaültünk a helyünkre, majd jött oda hozzám a hiányzó srác, hogy kinnt tudok-e beszélni vele, úgyhogy végülis érte is tudtunk imádkozni, és teljes volt a létszám.
A többiek pedig nagyon csodálkoztak, hogy Ranjan honnan tudta, hogy kinek mi a baja, ugyanis eléggé pontosan megmondta, vagy pedig rámutatott az adott emberre.
Végül pedig mindannyian hálát adtunk az Úrnak, hogy láthattuk cselekedni.
Képek Ranjan honlapján lesznek nemsokára:
http://jesusforrefugees-int.com/
Róm 16,27
Az egyedül bölcs Istené legyen minden dicsõség Jézus Krisztus által mindörökké! Ámen.
Gábor