Hajléktalanok kaptak munkát és szállást…

Egyik este beszélgettem két hajléktalannal (egy 45 körüli csávó meg az apja) az utcán és meséltem nekik Istenről.Mondták ,hogy hisznek is meg nem is,meg szépeket mondok,de nekik fedél kell a fejük felé meg enniük kell.

Mielőtt elváltunk volna,megkérdeztem ,hogy elfogadják-e ha imádkozok értük. Mondták,hogy persze.

Kértem az Urat ,hogy adjon nekik munkát és töltse be minden szükségüket.

 (Filippi 4/19:Isten

dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz

mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire

szükségetek van.)

Aztán mentem haza ,meg ők is tovább az éjszakába…

Egy hónappal később ültem a buszon,és eszembe jutottak,így elkezdtem imádkozni értük. Mondta az Úr,hogy hívjam fel őket telefonon (vészhelyzet esetére volt egy telefonjuk,hogy mentőt tudjanak hívni). Mikor hazaértem ,felhívtam a fiatalabbikat ,és megkérdeztem ,hogy holnap tudunk-e találkozni.  A válasz ez volt : bocsi,de nem mert vidéken vagyok,melózok,de hívd fel apát ,mert Ő otthon van,talált valami albérletet.

Óóóóó mondom ez nagyszerű. Nagyon megmelengette az Úr a szívemet ezzel,hogy megsegítette őket…

Ezt elmeséltem egyik rokonomnak,és mondta,hogy ezután nem sokkal mikor ment az utcán,látott két leamortizált kinézetű csávót ,akik közül az egyik azt újságolta a másiknak,hogy mióta beszélt egy sráccal,azóta van munkája…

(Hiszen még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért!

Hogyne adna akkor minden egyebet is a Fiával együtt nekünk?!)

Dicsőség az Úrnak!